Dreams Yaoi

Ha már Kanade rajzolt egy mangát, akkor miért ne írhatnám le. :3 Sajna nem tudok nektek most rajzokkal előállni :c

Y A O I extra.

Csak saját felelősségre!

Shun x Souta

*Souta szemszög*

Mindig is másképp tekintettem Shunra, mint bárki más. Nekem valahogy több volt, mint barát. Nem nevezhető testvériségnek. Inkább fiú szerelemnek.

Emlékszem, mikor találkoztam Shunnal és Kanadéval. Akkor Csak Kanade muffinjai érdekeltek. De amint egyre jobban megismertem a lila egyént, a szívem másképp kezdett kalapálni.

Magam is tudtam, hogy az uke kategóriába vagyok sorolható. Alacsony vagyok, sebezhető, könnyen naiv. Én vagyok a szolga, aki alázatosan megveti magát a semének. Shun számomra a semém. Ő az, aki irányít, aki bíráskodik a testem felett. Aki átveszi a vágyaimat. Aki megadhatja nekem a boldogságot.

Megértettem, hogy nem futhatok Mio után örökké. Mio is csak egy lány a sok közül. Míg Shun egy a megannyi fiú közt.

Egy nap, mikor elmentem hozzá, hogy segítsen a matekban. A matekot mindig is vele írtam meg, remek volt tanárként. Mintha egy szempillantás alatt megértettem volna a törtek és megannyi fogalom értelmét.

Mikor becsöngettem hozzá a torkomban dobogott már a szívem. Valahogy másabbnak éreztem a testemet, a szívemet. Olyan volt, akár egy mangában. A lány szíve hevesen kezd el dobogni, mikor a szeretett fiújával beszélget, elmegy hozzá, vele van. Most én is egy lány lettem volna?

Shun egyből kiszokta nyitni az ajtót, ha Ren itthon is van. De most megvárakoztatni készült. Már azt terveztem, hogy elmegyek, de ekkor kinyílt az ajtó és egy lány lépett ki rajta. Akár egy utcai kis ringyó, aki a testéből és kelleti magát. Hiszen Shun nem ilyen lányokkal fekszik össze! Ezt még én is tudom.

- Majd legközelebb is, Shun - köszönt el tőle, engem figyelembe se véve, eltűnt a lépcső alján.

Vagy én néztem túl sokáig utána, vagy megint elkalandoztam, de éreztem, hogy nekem kínos látnom Shunt félmeztelenül.

- Még ma bejössz? - kérdezte, az ajtóra támaszkodva. Nagy nehezen beléptem. Egyből gondoltam, hogy a kanapén csinálták, mivel Shun akaratlanul sem vinné őket a saját ágyába. Igényes egy srác, jól tudom.

- Ma a szokottabbnál is csendesebb vagy - jegyezte meg.

Én csak leraktam az asztalra a cuccomat, rá sem nézve. Már attól is elvörösödtem, ha csak "arra" gondoltam.

- Én csak... - kezdtem bele a magyarázkodásomba.

- Nem tetszik, ha olyas valaki, mint Te, hallgatag - fordult hozzám, megemelve az államat. Szemeibe nézve elvesztem, akár egy labirintusban. Mióta vannak Shunnak ilyen szép szemei.

- Csak fáradt vagyok - hebegtem. Nem kellene neki elárulnom, hogy zavart az előbbi lány. Tőlem azt csinál amit akar, de sokkal tisztábban kellene a barátaival bánnia. A kanapét meg sem közelítettem, bár a végén azt hiszi undorodom tőle.

Elengedte az arcomat, ami már biztos forrón izzott, ahogy a testem is. Szinte a tűzhelyen felejtett étel, kifutottam volna.

Kijőve a szobájából felkapott egy pólót, ami kidolgozott felsőtestére simult. Bár a póló helyében lehettem volna, mert most kívántam volna meg testének megérintését. Magamhoz ölelhettem volna, csókolgathattam volna. De nem tehettem. Mivel szánalmasak a kéréseim.

- Elsősorban mit nem értesz? - kérdezte meg, leülve mellém és a könyvet tanulmányozva. Annyira közel vol hozzám az arca, mint még soha. Közelebbről is szemügyre vehettem a fülében lévő piercingeket, a szempilláit, a puha ajkait, a haját, ami szőkés-lila volt, mivel ha jól tudom apjának is szőkés haja lehetett. Bár Rennek meg barna az egész haja, egy szőke tincs sincs benne neki. Látszik, hogy ikrek.

- Szokásoddá vált elbambulni, vagy csak nem vagy most használható tanulás terén - nézett rám, mire én visszazökkentem. Már megint sikeresen elbambultam, mert túl lefoglalt a tökéletessége.

Nekem ez kezdett végképp kínos lenni, máskor bezzeg nem vagyok ilyen korlátozott, mindig össze-vissza fecsegek.

- Kimentem a mosdóba - álltam fel, egy pillanatig se rá nézve.

A tükörben észre vettem, hogy sápadt vagyok, ugyanakkor kissé piros. Már attól tartottam, hogy beteg vagyok, de nem, mivel nem éreztem ájulást, vagy fájdalmakat. Megmostam hideg vízzel az arcom, hátha ez segít. Segített is, csak nem számítottam a következményekre. Megtöröltem az arcom, és megfordulva Shunnal találtam magam szemben.

- Shun. Mit tehetek érted? - ez volt a legrosszabb, amit feltehettem.

- Előbb is szólhattál volna, hogy rosszul vagy. Én ez esetben tudok rajtad segíteni - támaszkodott neki a csap peremének, amire én is pihentettem a kezeimet. Az ő keze az enyémre csúszott. Mintha összeakarná fonni az ujjainkat. Shun arca még közelebb volt, már vigyor volt az arcát, amit akkor szokott használni, mikor... A gondolkodásom egyszerre hagyott alább, mikor az ajkait az enyémen éreztem. Tudtam, hogy Shun jól csókolt, de hogy ennyire... Már együtt éreztem a fangirlökkel, akik nap mint nap Shunnak vallanak szerelmet és rajta lógnak. De én nem akartam egy lenni a megannyi másik közt!

Egy nyálcsíkot hagyva ajkaink közt elhúzódott. Mintha ez már természetes lenne mindkettőnknek.

- Még mindig rosszul érzed magad? - hangzott cinikusság a hangjában, és megnyalta a szája szélét. Akár egy kiéhezett farkas, aki most készül lecsapni az áldozatára. Nem mondhatnám, hogy reszkettem, csak féltem. Féltem attól mit is fog velem művelni.

- Olyan könnyű rajtad átlátni Souta - érintette meg ujjaival a nyakamat. Végigsimította mutatóujját és én ebbe belebizsergetem. Már azt hittem megtörök, akár a jég. - Mióta találkoztunk, azóta mindent tudunk egymásról. A kezdetek kezdetén élsz bennem, nap mint nap te rád vágyakozom. És örülhetsz, hogy még nem vettem el a testedet - hajolt a nyakamhoz, és mint egy vámpír, nyelvével végignyalta. Kellemes volt, de feltudtam volna sikítani az édes mámortól. Nem tudtam mit is érzek Shun iránt, de akkor, ott minden elszánt a gondolkodásommal együtt és csak a szavait követtem, mint egy engedelmes kutya.

- Shun, állj... állj... - nyöszörögtem neki, de csak nem hagyta abba, egyre jobban felfalt. Kigombolt pár gombot az ingemen, egyre lejjebb tapogatózott. Én leszek a következő áldozata, akit most a magáévá tesz.

- Olyan kis aranyos vagy, mikor így félsz tőlem - nézett már a szemeimbe. Kezdett alább hagyni a védelmem, vele szemben már nem tehettem semmit. Mert már én is kívántam őt.

~ * ~ * ~

Már a szobájában kötöttünk ki, ami tágas volt, nagy ággyal rendelkezett, polcok, szekrények. Mint egy rendes fiúszoba.

- Ez lesz az első alkalmad - dobott neki az ágynak. Mintha tényleg nem lenne más választásom.

Ajkaival végigment testem minden egyes részén. Olyan volt, mint aki éreztetni akarta velem a szeretetet. Pedig én képes voltam szeretni. Akkor ő miért...

A csípőmön ülve levette a pólóját. Végre jobban is megnézhettem kidolgozott testének minden egyes részét. A karjait, a mellkasát, a kockáit. Maga volt a tökéletesség.

Kigombolta a gombjaimat. Tenyerével végigsimított a mellkasomon. Biztos, hogy megtudta. A szívverésem árulkodó volt.

- Olyan kis uke vagy - bökött a szívem feletti pontra. Ahogy rám nézett, a szemei, az ajka. Minden világos lett.

- Tégy a magadévá, Rei - mikor kimondjuk a másik nevét, akkor őszinték vagyunk vele szemben. Egyenesek, akaratosak. Mintha tényleg akarnánk tőle dolgokat. Egy kaján vigyor húzódott végig az arcán.

- Akkor tudatom veled, hogy fájdalmas lesz - suttogta a fülembe. Nem érdekelt. Mert szerettem őt. És a fájdalmát mindennél jobban tűrtem. Amit nekem okozott.

Csókolózásba kezdtünk. Elsőre olyan volt, mintha én még soha nem csókolóztam volna. Pedig már több lányon átestem, akkor miért. Miért éreztem magam kezdőnek Shunnal szemben? Nyelvével belenyúlt a számba, annyira felkavaró volt, de ugyanakkor szép alkalom, hogy szinte levegőért kapkodtam. Elhúzódott a számtól, egy hosszú nyálcsíkot hagyva. És elszakadt. Mintha a veszély ketrecébe ugrottam volna, ahol megannyi vadállat akart rám támadni. De az egyikük igen visszatartó volt. Csak ült a sarokban és engem várt. Én vonzódtam hozzá, megakartam érinteni. Nem számított, ha megsebez, egyre csak feléje nyújtottam a kezemet. Amit elkapott és berántott maga mellé.

- Hihetetlen vagy. Még egy nyelveset sem tudsz megcsinálni - nevette el magát. Én szinte kínosnak éreztem, hogy tényleg nem tudok nyelvest visszaadni neki.

Kezdtünk belelendülni. Egy játék volt mindkettőnk felől ez az egész. Az, hogy a tanulásból a vágyaink megvalósítása alakult, felvilágosított. Francia csók, a testünk megérintése, perverzség. Ki hitte volna, hogy Shun az eddigi összes lánnyal ezt tette. De különlegesnek éreztem magam, mivel csak úgy nem hozna be a saját szobájába, már a kanapén is simán leteperhetett volna. De ő szép lassan kezdeményezett felém.

Ahogy a hajába túrtam, ahogy a karjai körém fonódtak, minden egy egyszerű álomnak látszódott. Biztos csak magamnak akarom bemesélni, hogy Shun ily simán lefekszik velem. A barátjával, aki fiú. Tudtam, neki már nem ez az első alkalom, de nekem a szüzességem végét jelenti. Egészen addig tartogattam, míg Shun úgy nem gondolta, hogy végleg a magáévá tehet.

Az apró csókok, a puszik helye, a kiszívás a nyakamon. Lepecsételt, megjelölt, hogy hozzá tartozom. Sorban tépte le rólam a ruhákat. Már védtelen voltam, sarokba szorított. Nem menekülhettem előle, de nem is akartam. Mivel szerettem a vad énét. És én ismertem a legjobban Kanade után. Tudtam dolgairól, ismertem a gyenge pontját, testének különböző részeit, szívének érzéseit. Egyedül azt nem tudtam, hogy mit érez irántam. Szeretet? Akár kisöccse is lehetnék? Utál? Gyűlöl? Megvet, amiért ezt teszi velem? Vagy magát utálja ezért? Talán tisztel? Megannyi kérdés, amikre nem tudom a választ. Csak Shun. Akit félek ezek felől kérdezni.

Felszisszentem, megmarkoltam a lepedőt. Nekem érzékeny pontomra tapintott.

- Szólj ha fáj, mert akkor abba hagyom - suttogta.

Nem hagyhattam, hogy emiatt rosszul érezze magát, hát hagytam, azt tegyen velem, amit csak akar. Én vágytam erre hosszú ideje óta.

- Nem bánom, hisz te vagy az, akit szeretek - sziszegtem, beleharapva az ujjamba. Becsukva szemeimet gondoltam valami másra. Valami megnyugtatóra, ami csillapítja a fájdalom érzését. Egy apró repedést hallottam. Úgy ráharaptam az ujjamra, hogy abból vér szökött fel. Shun keze nyúlt felém. Mintha megvágtam volna a kezemet főzés közben. A szájába vette a sérült ujjamat és szívta. Elállítani akart a vért.

- Ne tegyél magadban kárt - szólt rám, de nem tűnt haragosnak, inkább aggódónak. Neki fontos volt a testi épségem.

Kényeztetett, nyaldosott, játszott testem pontjaival. Ő volt a seme, aki vad, én voltam az uke, aki lányos volt. Minden tőlem telhetőt megtettem, de minden más már Shunon állt.

Valami megtört bennem, ami nem volt veszélyes, nem rossz előjel volt. Hanem csak a szüzességem megtörése. Shun belém hatolt, a testemben volt. A szívünk, testünk és lelkünk egyaránt összeért. Mintha magam lettem volna Shun egy része.

Karjai közt tartott, egy utolsó csókot kaptam tőle. Homlokon puszilt és szorosan ölelt magához.

~ * ~ * ~

Később már a kádjukban ültünk, megannyi buborék közt. Most el kellett volna egy buborékfújó.

- És mióta is szeretsz? - kérdezett rá hirtelen, mire én orrig belemerültem a vízbe. Ilyet arcrezzenés nélkül megkérdezni kissé gonoszság.

- Régóta - fordítottam el a fejemet a csempe felé. Szemem sarkából láttam, hogy egy kedves mosoly húzódik végig a száján.

- Már az első pillanattól fogva megkedveltelek - hangzott el a szájából. Felülve, néztem rá nagy szemekkel.

- Tényleg? - csillogtak a szemeim. Szeme sarkából rám nézett, majd vissza előre.

- Hazudnék, ha azt mondanám nem.

Valami meleg érzés áradt szét bennem, amitől túlcsordult a szívem. Elmosolyodtam és legszívesebben a karjaiba vetettem volna magamat, de ez tudtam most nem fog sikerülni.

- Félős voltál, de próbáltál bátornak látszódni. Magányos voltál, de próbáltál nem annak tűnni. Maga voltál a szeretet, aki csak a magányossága miatt akart a középpontban lenni. És ezt lassan megértettem - mosolygott rám. Ez a mosolya már őszinte volt, szívből jött. Ez Shun. Akit szeretek.

- Na gyere ide, had mossam meg a hátad - nyomott folyadék szappant a kezébe. Én mint egy begőzölt macska futottam volna ki a kádból eme kérésre.

- Nem! Nem akarom, hogy megmosd a hátamat! - húztam össze még jobban magamat a kád végében. Kínosnak éreztem, hogy megmossa a hátamat. Mintha én és a húgom lettünk volna. Én is mindig a húgommal együtt fürdök és akkor megmossuk egymás hátát.

- Ne gyerekeskedj, hanem gyere ide - nyújtotta felém a kezét. Legszívesebben hozzá vágtam volna a gumikacsáját, de az nekik nem volt. Zavaromban nem tudtam hova lenni, hát már Shunt sem hagytam rávenni.

Kisebb vita után, kilocsoltuk a víz negyedét is. De valahogy elkapta a karomat, és berántott az ölébe. Alig bírtam megállni, hogy elszökjek, de nem volt erőm szabadulni előle.

- Azért így mégiscsak jobb, mint izzadtan hazamenni - kezdte el bekenni a szappannal a hátamat. Már forró volt így is a testem, hát még... Jól esett a törődése, az óvó karjainak védelme, szívének szeretete, a melegsége, ami megtöltötte a szívemet. Magához láncolt egy életre. Én már csak hozzá tartozhattam. Senki más tulajdonában nem álltam. Mert én Shunt szerettem.

A keze megállt a hátam közepén. Nem vettem észre, csak akkor mikor végigsimított mutatóujjával a gerincoszlopomon, amibe beleremegtem.

- Olyan kis nyárfa levél vagy - suttogta a fülembe. A nyakamhoz hajolt s belepuszilt. Mikor a vállamhoz nyúlt az olyan kellemes volt és gyönyörű. Olyankor csak én éreztem, hogy beledöglök a boldogságba.

A karjaiban töltött idő elfeledtette velem a csúf valóságot.

-VÉGE-