Dreams 32. fejezet

Szenteljünk erre is most időt, mivel a BroCon már nekem sok :D

32. fejezet

Töréspont

Mikor beköszönt a július, még nyáron is a suliban kell koptatni a padot, rohadt meleg van, nincs fagyi és jégkása, csak egy csapat őrült barát, akik képesek téged bárhova is elráncigálni.

- Mindig is szerettem a nyári egyenruhát. Így még a lányok is többet mutatnak - lógott Shun nyakában Masaki, aki élvezte a lányok kilátását.

- Perverz hímsovinizta! - rúgta seggbe hátulról Hikaru Masakit, aki csak ugrott egyet.

- Asszony, bánjál már normálisabban a barátainkkal! - szólt rá Haru, aki levette megtörölni a szemüvegét. Hihetetlen, hogy ők soha nem változnak.

- Muszáj nektek mindig veszekednetek? - kérdezte fáradtan Vanília, aki egy játékkonzolt nyomott. Mindig is furcsa csapat voltunk, mi tagadás.

- Yui-chi, el nem hiszed mit találtam! - jelent meg Souta, aki a történtek után még jobban megnyílt és mindent megosztanak már Vaníliával.

- Mit? - csillantak fel a szemei, elszakadva a játéktól.

Dobpergés. - Pandás pockyt!! - tada! Hallatszott eme csodás mennyei hang. Vanília mögé állva néztük, ahogy nyálcsorgatva nézi az édességet.

- Húúú - 'húztak' egy sort.

- Gyerekesek vagytok! - jelentette ki Hikaru, ott hagyva minket. Néha komolyan túl gyorsan eltűnik mellőlünk, de neki is van lelke.

Én jobbnak láttam nem beszállni az édességevésbe, hát kinéztem az udvarra lenéző ablakon. Mintha a diáktanácsot láttam volna, de csak az egyik sportklub futott köröket. Néha már kezd elegem lenni abból, ha csak futni látom az utolsó nyomorult embereket.

- Mio! - szólított meg a nevemen valaki, mire kiestem a bambulásomból.

- Kei? - néztem rá a kedves arca, akinek szívmelengető volt a mosolya.

Rennel és Nobuval volt, akik épp belerúgtak Haruba és Shunba, mert az útjukban álltak.

- Mit szólnál - kezdett bele -, ha ma együtt mennénk haza?

És eljött az a pillanat is, amikor Kei kísér haza. Nem mintha nem örültem volna neki, sőt, kifejezetten nem tudtam hova lenni belső örömömtől, de valami azt súgta, hogy ma nem mehetek vele haza. Mivel Kirito jön megint értem.

- Gome, de ma Kirito jön értem.

- Kirito?

A diákok fel-le jártak a folyosón, mi, két átlagos diák belefolytunk ebbe a társadalmi részbe.

- Ha ne lenne gond, ma veled mennénk, mivel be kell ugranom apához, Mio-chan - jelent meg Souta kettőnk közt. Úgy tudtam ez egy magánbeszélgetés.

- Majd máskor - simogatta meg a fejemet és tovább állt a másik kettővel. Boldog voltam, amiért ő kócolta össze a hajamat, ugyanakkor meglepődtem, mivel Ren rám szegezte tekintetét, míg el nem mentek. Ez most jelentene valamit, vagy csak figyelmeztetett. Nem tudom, de tényleg jobb lesz vigyáznom. Az meg honnan jött, hogy Souta is velem tart? Erről nem is szólt nekem Kirito. Na, lehet, hogy reggel futottak össze.

Megvonva a vállaimat, bementünk a terembe.

Hamar véget is értek az óráink. Valahogy ha nyári szünetben vannak óráink, gyorsabban telnek, mint máskor. Vagy ez is csak a melegtől lenne? Nyaa, mind egy. Megkértem Yuit, hogy etessem meg nekem otthon a nyuszijaimat. Mióta volt az a baleset, azóta Vanília nálunk lakik. Nem biztonságos már neki az a hely. Ha lehet, majd kivesszük a házat, de az nem mostanság lesz. Rengeteg idő kell, hogy a sebek összeforrjanak és meggyógyuljanak.

A többiek mind elbúcsúzkodtak tőlünk, míg Souta és én maradtunk a kapuban. Vártunk Kiritora, aki kicsit csúszásban volt, mivel egy bizonyos Teri néni elkapta... (?)

- Mio, te akkor most együtt vagy Keijel? - kérdezett rá, hosszú csend után. Rászegeztem tekintetem. Csak nem féltékeny lenne? Bár most, hogy ezt így megkérdezte... Egyáltalán mi is van köztem és Kei között?!

- Öhm, ezen még magam sem gondolkodtam el... - rezzentem össze. Mi van, ha Kei valójában ki nem állhat? Vagy ha TNT-t akar rám dobni? Nem akarok felrobbanni!! ><

- Ha ezt mondod, akkor nem baj, ha ezt is megteszem veled... - ragadta meg a nyakkendőmet és magához húzva megcsókolt. Ajkaink egybe értek, szinte megint ugyan azt éreztem, mint mikor utoljára megcsókolt. Lágy volt, puha és édes. A mai napig nem hiányzott, de most valahogy kívántam azokat az édes ajkakat.

Akkor jöttem rá mit csinálok, mikor visszacsókoltam. Elszakadtunk egymástól. Ő jobban élvezte, míg én kevésbé.

- Ezt nevezik francia csóknak - nyalta meg a szája szélét. Most mutatta meg, mennyire perverz. Nem kalandozhattam el, hisz egy harmadik is a jelenlétünkben volt. Yuu állt tőlünk pár lépésnyire és megvetett vigyorral nézett rám.

- Micsoda szép dolog látni, ahogy több fiúval is kavarsz - kapott bele a szél a hajunkba. Tudtam, hogy most jön egy vihar a fejem felett.

- Yuu, ez nem...

- Képtelen vagy megállni, hogy te meg ne jelenj - állt elém Souta, aki megvédeni készült. Mintha hátulról olyan lett volna, mint Kei. Védelmező és lovagias. Az az egyenes hát megvédeni készült engem.

- Tsh, te vagy inkább az, aki nem hagy fel az egyoldalú szerelemmel. Észre sem vetted, és már lenyúlták előled a lányt, akit annyira szeretsz. Saját magad töréspontja vagy - mutatott rá Soutára. Farkasszemet néztek, akár a kiéhezett falkában két falkavezér. Vagy mint mikor a szarvasok megküzdenek agancsaikkal a szeretett nőjükért. Itt most én vagyok az, akiért harcolni fognak. De miért ne hagyhatnám, hogy most az egyszer én cselekedjek...

Folytatjuk